Ketten, de egymás nélkül
/ írta: Nissa, ekkor: 2016. szeptember 17., szombat @ 18:17 |
Holnap lesz egy hete, hogy Z felköltözött Esztergomba. Igazság szerint nem tudom eldönteni, hogy jó -e ez a kis magány, vagy borzasztóan megterhelő. Talán mind a kettő egyszerre. Jó, mert így többet tudok kettőnkről gondolkozni, és azon, hogy miket kellene másként csinálnom. Megterhelő, mert hihetetlenül vágyom a jelenlétére. Hiányzik és nélküle már-már magányosnak érzem magam. Nincsenek meg azok az alapvető tettek, megnyilvánulások, amik egy normális párkapcsolatban. Persze ez eddig is hiányzott, hiszen az elejétől fogva távkapcsolatban éltünk, de most nyáron legalább sok időt együtt tudtunk tölteni. Nem tudjuk, hogy mikor tudunk újra találkozni. Igazság szerint semmit sem tudunk a jövőről illetően. Ő most a munkára koncentrál, és igyekszik, hogy állandóra felvegyék a próbaidőszak lejárta után. Én pedig próbálok valamit kezdeni magammal. Várom a visszahívást az egyik munkahelyről. Ha ez nem jön be, talán megpróbálkozom Pesttel. Még nem tudom, mert ez borzasztóan nehéz lenne, viszont valamerre kell lépnem. Nem maradhatok itthon hónapokig. A tanulás megint csak nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna. Az utóbbi pár napban szobát festettünk, és ma fejeztük be teljesen. Így ez tette ki a nap nagy részét. Most is inkább jobb lenne ha abbahagynám és húznék tanulni, mert soha az életben nem érem el amit szeretnék. Ott van az álom, de az akarat háttérbe szorult. Borzasztóan ki tud rám hatni a kedvem, és ha nem vagyok jó állapotban, én nem tudok elvonatkoztatni és nekiállni tanulni. Ebben sajnos nem vagyok olyan, mint Z. Megpróbálom az ő módszerét. Amikor nem volt kedve tanulni, mégis erőt vett magán, és belekezdett. Mindig jól sült el a dolog, így én is ezt alkalmazom most.
Egy személyes blogon találtad magad. Nincs egyedi témája, mindenről írok, amihez épp kedvem támad. A blogolást nem most kezdtem, kb. 2010 körül indult az első blogom, ami 3 évig fennmaradt. Most újra itt vagyok, csak épp nem a régi kiadásban. Valószínűleg nem lesznek rendszeresek a bejegyzések. Előfordulnak majd kihagyások, de a blogolást sose másokért csináltam, hanem azért, mert nekem szükségem volt rá és imádtam. Ahogy a cím mutatja, ez az én kis kincsem, és úgy is bánok vele. Hogy miért német? Mert imádom, sokakkal ellentétben. Akkor hát nézz körül és viel Spaß! ;)
Ha szívesen töltöd az időd képnézegetéssel, ajánlom figyelmedbe a 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Vissza a blogra