Ein...zwei...drei... Tage
/ írta: Nissa, ekkor: 2016. szeptember 13., kedd @ 20:20 |
Megpróbálom normálisan összefoglalni az elmúlt napok eseményeit. Kezdjük a szombattal. Anyáék szerveztek egy kis meglepit nekem, kirándultunk, kisvonatoztunk. Nagyon cuki volt tőlük. Ott volt velem Z is, én pedig iszonyatosan boldog voltam, hogy végre együtt "kirándulunk" ráadásul a családommal. Este mentünk a paddy koncertre.... Na hát fúú.. Nem akarom ezt túlságosan részletekbe menően leírni. A lényeg az, hogy közvetlenül a koncert előtt összekaptunk megint... Nagyon szar volt.. A sírás közepette arról beszéltünk, hogy mi legyen velünk. Szakítsunk? Ha így folytatódik /folytatom/, akkor ez lesz a vége, mivel a költözése után már a munkájára kell koncentrálnia és nem baszhatom el piti dolgokkal. Vasárnap beköltözött, és ma töltötte el az első igazi munkanapját a cégnél. Hála az égnek megnyugodhatott, mert nem olyan kemény a dolog, mint ahogyan ő azt hitte. Sőt... hamar utol fogja érni a többieket tudásban, és biztos vagyok benne, hogy le is hagyja őket. Azután jön a munkaváltás, hiszen fejlődnie kell, nem ragadhat meg egy szinten. Viszont ne siessünk ennyire előre az időben.
Ami óriási hír, hogy ma sikeres forgalmi vizsgát tettem. El se hiszem, hogy túl vagyok ezen is és vezethetek önállóan. Sajnos bennem van az, hogy szerencsém volt a vizsgabiztossal, mert nagyon rendes volt. Tudom, hogy mások nagyon szigorúak és kisebb dolgokért már buktatnak. Viszont olyan nagy hibát nem követtem el, amiért az én vizsgabiztosom megbuktatna, így ez vigasztal. Lehetett volna jobb is, hiszen ettől többre vagyok képes, de majd ha tényleg egyedül megyek, akkor fogom igazán megtanulni és megtapasztalni a vezetést teljes egészében.
Most rövidre fogom a bejegyzést, kicsit fáradt vagyok. Fél 6-kor keltem, ami nem olyan borzasztó, mások is megcsinálják, de én nem vagyok hozzászokva és érzem, hogy jobban lemerültem, mint máskor.
Egy személyes blogon találtad magad. Nincs egyedi témája, mindenről írok, amihez épp kedvem támad. A blogolást nem most kezdtem, kb. 2010 körül indult az első blogom, ami 3 évig fennmaradt. Most újra itt vagyok, csak épp nem a régi kiadásban. Valószínűleg nem lesznek rendszeresek a bejegyzések. Előfordulnak majd kihagyások, de a blogolást sose másokért csináltam, hanem azért, mert nekem szükségem volt rá és imádtam. Ahogy a cím mutatja, ez az én kis kincsem, és úgy is bánok vele. Hogy miért német? Mert imádom, sokakkal ellentétben. Akkor hát nézz körül és viel Spaß! ;)
Ha szívesen töltöd az időd képnézegetéssel, ajánlom figyelmedbe a 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Vissza a blogra