Első szösszenet
/ írta: Nissa, ekkor: 2016. augusztus 5., péntek @ 15:48 |
Na akkor vágjunk bele, mégse állhat csak úgy üresen itt a blog, ha már megnyitottam. Lássuk csak. Mi legyen a mai téma.... Mivel foglalatoskodok mostanában. Hmm... Most végeztem az egyetemen, tehát igen, munkakeresés. Nem a szakmában, mert egyrészt nincs munka, másrészt rájöttem, hogy nem az igazi... A 4 év alatt sokat változtam, ill. el is ment a kedvem a szakmától, tehát más irányt veszek most. Ki szeretnék próbálni valami mást. Más.... na erről egyből a trónok harca jut eszembe:D nna mmmindegy.... :D Visszatérve, elkezdtem webprogramozást tanulni. Amikor először felvetette a barátom, kb. ez játszódott le bennem: hülye vagy banyek?? O.o Tudni kell róla, hogy ő programozó, tehát ért hozzá, na meg emelett nagyon jó emberismerő is. Azt mondta, hogy én képes lennék rá, hogy megtanuljam, és támogat benne. Azután elkezdtem játszadozni a gondolattal. Amikor jó pár évvel ezelőtt blogoltam, már beleszagoltam ebbe a témába, csak akkor még felszínesen érintettem és teljesen egyedül próbáltam rájönni a dologra. Imádtam nagyon, olyan jó érzés volt, hogy alkothattam és mindezt teljesen egyedül, semmi segítség nélkül. Így hát most arra vetemedtem, hogy nekikezdtem tanulni. Először neten kezdtem a html tanulását, majd könyveket vettem ki, jelenleg pedig egy online tanfolyamon veszek részt. Eddig nagyon élvezem minden csínját-bínját. Persze még nagyon az elejét taposom az útnak, de nagyon szeretném ezt folytatni. Tudom, hogy nem lesz könnyű és ez még semmi a többi részhez képest, de most ez nem érdekel. Végre van valami amit nem nyűgként csinálok, hanem azért, mert tetszik és szeretem. Nem fogom azért feladni, mert nehéz. És ezt már csak azért is leírom, hogyha később sokkot kapok, mert annyira nem megy valami, akkor ezt visszaolvashassam és jól képen vágjon a felismerés, hogy bizony ezt ilyen lelkesen kezdtem és nem állhatok meg csak azért, mert nehézségekbe ütközöm. Azt mondtam a barátomnak is (legyen Z), hogy csak akkor hagyom abba, ha ő is azt mondja, hogy ez reménytelen, és már én is csak kínlódom. De valószínűleg ő sosem fogja ezt mondani, így hát a végeredmény ugyanaz: nem adhatom fel. Szóval most így állok. Még ha nem is gyors tempóban vágtatok, de haladok előre a célom felé, és végre egy olyan cél felé, aminek van értelme és igazi, valós, amit nagybetűvel AKAROK.
Ennyivel most lezárom az első bejegyzést, megyek és tanulok tovább, mert nem bírok már várni:D
Egy személyes blogon találtad magad. Nincs egyedi témája, mindenről írok, amihez épp kedvem támad. A blogolást nem most kezdtem, kb. 2010 körül indult az első blogom, ami 3 évig fennmaradt. Most újra itt vagyok, csak épp nem a régi kiadásban. Valószínűleg nem lesznek rendszeresek a bejegyzések. Előfordulnak majd kihagyások, de a blogolást sose másokért csináltam, hanem azért, mert nekem szükségem volt rá és imádtam. Ahogy a cím mutatja, ez az én kis kincsem, és úgy is bánok vele. Hogy miért német? Mert imádom, sokakkal ellentétben. Akkor hát nézz körül és viel Spaß! ;)
Ha szívesen töltöd az időd képnézegetéssel, ajánlom figyelmedbe a 
1 megjegyzés:
lala
Megjegyzés küldése
Vissza a blogra