<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d809292314912814897\x26blogName\x3dNissa\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLUE\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://mein-kleiner-schatz.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://mein-kleiner-schatz.blogspot.com/\x26vt\x3d328867436896288605', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>
Hiányzol...

/ írta: Nissa, ekkor: 2016. november 14., hétfő @ 19:35 |

Úgy érzem nem bírom tovább. Felemészt ez az egész. Szétszakadok belülről és darabokra hullok. Hogy tehetném jobban? Hogyan bírjam könnyebben? Mit csináljak másként? Nem megy. Rengeteg idő. Ha várakozásról van szó, tömérdeknek tűnik. Minden egyes nap kínzás, és hiába próbálkozom, úgy érzem minden pillanatban, hogy kész, elég. Elfogyott az erőm. De valahonnan mégis újra meritek, különben nem maradt volna meg a józan eszem. Bármelyik pillanatban tudnék bőgni, ha utat engednék neki. Ugyan ez nem meglepő... Már egy ideje csak így tudok reagálni a problémákra. Szörnyű, borzasztó.... Nem tudom te mit érzel... Igaz, te megtanultad kordában tartani az érzéseidet. Azt hiszem ez nekem soha sem fog igazán menni. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne gyötrelem minden egyes perc nélküled, nem tudok mosolyogni ha fáj, nem tudok koncentrálni, ha a fejemben te foglalod el a helyet.
Ugyanakkor ott van bennem a félelem, hogy kiirtottam belőled azt, ami nélkül nem érzed, hogy megőrülsz nélkülem. Nem bírom. Úgy sajnálom, hogy nem vagyok erősebb és nem tudom tartani magam úgy, ahogyan te. Segíts nekem kérlek. Bár jobban belegondolva, nem akarom azt tudni, hogyan nyomhatom el magamban a hiányodat. Ettől érzem, hogy szeretlek. Ezek az érzések fájnak, de valahol erősítenek..... egy ideig. Azután megfordul és lassan széttör mindent.....


Nem tűntem el, csak....

/ írta: Nissa, ekkor: 2016. október 16., vasárnap @ 15:11 |

Na szóval, a helyzet az, hogy nagyon rég írtam. Mióta elkezdtem dolgozni, nem igazán volt erőm blogolni, inkább mással foglalkoztam. Igazság szerint ami a munkát illeti, a tököm kivan vele. Rohadtul nem korrektek. Rohadtul 8 órára vagyok bejelentve, hivatalosan 9-től 18 óráig vagyunk bent... aha hát hogyne. Reggel 8-tól bent vagyok és 6-tól hamarabb most már nem igen szabadulok, mivel múlt héten bevezettek egy új programot, ahol az eladásokat és egyéb dolgokat kell vezetni. Kurva szar... én nem tudom ezt ki tervezte meg, de egy hányás az egész. És hiába vagyunk ketten egy munkakörben, ezt a részét csak én csinálom, mivel jobban értek a géphez, mint a másik csaj és sokkal gyorsabban dolgozom, mint ő. Péntek este negyed 8-kor még pötyögtem befele a kurva szerződéseket. Fasz kivan. Interjún szó volt arról, hogy lesz, hogy 5 után tudok majd hazamenni, de kurvára nem volt szó arról, hogy állandóan 6 körül jöhetek onnan el, negyed 8-ról meg pláne nem volt szó. Ráadásul kurvára 20ezer Ft-tal többre vagyok bejelentve a pesti központ által, csakhogy ezek a faszkalapok még azt a 20ezer Ft-ot is sajnálják és lenyúlják. A másik meg, hogy sokszor át kell szaladgálnom az üzletbe, csakhogy oda én nem vagyok bejelentve, ez nem az én feladatom lenne, de mit tudok csinálni? Menni kell. Így basszameg van, hogy lent vagyok még 5 után az üzletben, és utána szaladok át, hogy elvégezzem azt, ami tényleg a feladatom, csakhogy emiatt a buzi program miatt már ez is elhúzódik, mert ugyebár a másik csaj rohadtul nem tud ebbe besegíteni. Szóval pénteken majdnem, hogy 12 órát bent voltam, és kurvára nincs túlóra pénz. Ennyit kapok és kész, de ugye ahogy leírtam, még azt a plusz 20ezer Ft-ot is benyúlják. Úgyhogy most az a terv, hogy hétfőn elmondom, hogy nekem kurvára betelt a pohár, és ha ez így marad, megyek a picsába. Kapják be! Többet érek én ennél és kurvára nem erről volt szó, amikor az interjún felvázolták mi hogy lesz. Jelenleg még próbaidőn vagyok, úgyhogy szó nélkül beadhatom a felmondásom, és úgy gondolom, hogy egy szavuk nem lehet, ugyanis rohadtul nem korrekt amit művelnek. Tudom, hogy sajnos sok munkahelyen hasonló a helyzet, de én akkor sem fogom tovább csinálni, hogy a bejelentett 8 óra munka helyett én bent vagyok 9 és fél ill. olykor 11 órát. Még az elején mondták, hogy ők rugalmasak, tehát elméletileg ha pl. egyik nap nem tudok bemenni, azt is kifizetik, így legyek én is az. De a faszt érdekli, hogy ők rugalmasak! Hát legyenek is azok ha már ennyit dolgoztatnak.
A munkáról ennyit...
Z-vel sajnos még mindig akadnak problémáink, többek között a munka miatt is, ugyanis alig tudunk beszélni, mert rohadt későn érek haza. Múlthét előtt együtt mentünk haza az anyukájához. Nagyon jól éreztük magunkat, rég volt már ilyen jó. Tegnap pedig húgomnak volt szülinapja és a pizzatáborban szervezett a barátja egy meglepi bulit, ahol ott voltak a barátai ill. családtagok is. És Z pedig ismét meglepett, hogy lejött hozzám. Mire odaértünk a pizzázóba, már ott volt ő is. Múlt héten azt mondta, hogy szeretett volna meglepni, és lejönni szombat estére, de rengeteg a munka. De végül megoldotta és sikerült lejönnie. Ma du. ment vissza. Arról, hogy milyen a kapcsolatunk és mik a problémák, mik a hibáim, lehetne egy külön bejegyzést írni, de nincs ehhez most erőm. Pedig nagyon hasznos lenne számomra is, főleg, hogy később vissza is olvashatnám. De most szeretnék ebben az állapotban maradni, amikor még azt érzem, feltöltődtem, mert itt volt velem. Nagyon nagy dolog az, hogy képes volt ennyit utazni, hogy ilyen kis időre velem lehessen. De az utazás úgymond a kisebb teher, hiszen rengeteget dolgozott azért, hogy időben kész legyen és lejöhessen hozzám. Így be tudta szorítani az idejébe ezt a látogatást.
Nagyjából most ennyi... nagyon le tud hangolni ez az egész helyzet, amiben vagyok/vagyunk. Az, hogy seggfej a munkáltatóm és az, hogy több 100 km-re van tőlem a szerelmem. Nem kívánom senkinek.


' MEIN SCHATZBLOG