<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d809292314912814897\x26blogName\x3dNissa\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLUE\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://mein-kleiner-schatz.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://mein-kleiner-schatz.blogspot.com/\x26vt\x3d328867436896288605', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>
Igaz barátnő.... hát persze....

/ írta: Nissa, ekkor: 2016. szeptember 8., csütörtök @ 19:37 |

Gyorsan eltelt az elmúlt pár nap. Tegnap voltam állásinterjún, amire azt mondhatom, hogy egész jól ment. Igazából esélyes vagyok, hát meglátjuk....
Barátnőm leöntötte a laptop-ját, így elmentem segíteni szerelni, végül ott maradtam, beszélgettünk egy jót, és este 21 óra körül voltam itthon. Ja hozzáteszem, hogy úgy volt, hogy találkozunk és elmegyünk valamerre, de hát ezek után már lusta volt elindulni. Oké, megértem, szarügy ez az egész, de basszus szétszereltük, ezen kívül mit lehetne csinálni? Hagyni kell kiszáradni és reménykedni. És akkor esetleg egy bocs, hogy nem mentünk végül sehová? Még ezután kiveséztük Z-vel komolyabban a barátnőmet. Eddig is beszéltünk róla, hogy sok hibája van, és hogy nem igazi barátnő. Z nagyon jó emberismerő és már az elején látta, hogy vmi nem okés. Pedig az első 3-as találkozással nem volt semmi gond, de mégis éreztem, hogy nem szimpatizálnak egymással. Z már sokszor mondta, hogy hajtsam el a picsába, ilyen emberre nincs szükségem, és őt pont ezért veszik körül jó emberek, mert tudja kiktől kell megszabadulnia. Kimondani persze könnyű, hogy hajtsam el, de tizen x év után ez nehéz, én pedig alapból nem szeretném megbántani és még akkor is ott vagyok és segítek, amikor már rég meg sem érdemelné. Mint ahogyan az tegnap is történt. Hálás is volt érte, hogy rögtön mentem és segítettem neki. Mondjuk ez a minimum, a másik meg, hogy ilyen egy barátnő. Habár én már nem tekintem őt igazi barátnőnek, de mégis kötődöm hozzá ennyi idő után, és alapvetően aranyos lány, csak hülye hozzáállása van. Sokszor idegesített fel azzal, hogy egy-egy üzenetemre kb. 1 hét múlva válaszolt, addig még csak meg sem nézzte. Tegnap mesélt egy szitut egy bnőjével kapcsolatosan. Röviden közös albira pályáztak, és a barátnője kereste is ez ügyben, mivel úgy volt, hogy megbeszélik mi legyen. Bár nem értem mi a lóf.szt kell ezen megbeszélni-.- A csaj igényelte először meg azt a rohadt szobát, akkor meg miről beszélünk? A barátnőm egyébként is egy másik csajjal költözött volna oda, tehát nem lehetett volna az, hogy együtt odaköltöznek. Persze ő azt is lehetőségbe vette, hogy majd átpártol ahhoz a csajhoz aki igényelte a szobát, és a másik meg maradjon otthon a seggén, hiszen úgyis helyi lakos.... A lényeg az, hogy 2 nap is nagyon sokszor felhívta a csaj a barátnőmet, hogy akkor na... beszéljék meg. Erre azt mondja bnőm, hogy hát egyik este észrevette, hogy vagy 7x kereste őt, na meg volt, hogy este 22 órakkor hívta, de neki már nem volt kedve felvenni, mert minek hívja ilyen későn? Na okééé.... levegő kifúj.... Miről beszélsz?? Nem a barátnőd?? Valószínűleg nem véletlen keresett egész nap, és nem véletlen hív este 10-kor. Tudtad, hogy meg kell beszélnetek ezt a szarságot, akkor meg mire fel nem veszed fel azt a rohadt telefont?? Aztán vérig lett sértve, hogy a csaj végül a főbérlővel beszélt, és kivette a szobát. Nem tudom ki milyen véleménnyel lenne erről, de nekem ez nem oké. És akkor belegondoltam abba, hogy mi van ha velem is ezt csinálja? Nem nézi meg az üzenetemet, mert "nincs kedvem"..... Igen, még így is van egyfajta kötődésem hozzá, de ez megmagyarázott nekem valamit. Sokszor bizonyított már, hogy nem igazi barátnő, de ez rátett a lapátra. Sajnos nem vagyok elég bátor, hogy azt mondjam, menj a picsába, hagyj békén, mert tényleg jólelkű lány ő, de tud nagyon önző lenni. Szóval igen.... nehéz normális barátokat találni. Ebből a szempontból irigylem Z-t. Ő jól csinálja, ez látszik is abból, hogy milyen barátai vannak és mennyi.
Z-re térve, holnap lejön hozzám. Már alig várom, hogy itt legyen. Hétvégén pedig Paddy koncert!! Áhh már alig várom. Imádom a koncertjüket. Már nem egyszer voltunk Z-vel. A legutóbbi sajnos szar volt, mert télen rendezték és rohadt latyakos volt minden, emiatt csak távolról nézelődtünk. Nem az az igazi vadulós tömegben ugrálós volt. Csalódott is voltam miatta, de türelmesen vártam, és igeeen jönnek újra és bepótolhatjuk az elcseszett koncertet. Örülök, hogy így alakult és még a költözés előtt tudunk egy jót bulizni együtt. Csak 2 napot leszünk együtt, de jobb, mint a semmi. Ezután jön még a kemény rész... de végig kell csinálni, nincs mese. Kell nekem ez a srác.
Tegnap csináltam egy dizit, és arra gondoltam, hogy regizek egy próbablogot, amin kipróbálhatom, hogyan működik élesben, blogdiziként. Ha minden szuper, akkor fel is töltöm és elvihető lesz. Valószínűleg csinálok még többet is. Nekem jó gyakorlás és élvezem is. Viszont most elsődleges a tanulás, és utána jön a dizi. Jövőhéten pedig forgalmi vizsga. Uhh... kicsit izgulok, de nagyon remélem, hogy sikerül elsőre. Még ma átnézem újra a kreszt és előtte is párszor, hogy tutira biztos legyen, aztán ugrás neki és megcsinálni!
Végül egy paddy dallal búcsúzom mára, amit elsőként hallottam tőlük, és hihetetlenül szemtelen módon megfogott. Azóta is imádom, és az akkori időszakra emlékeztet, amikor is megismertem Z-t, és teljesen beleszerettem. Ezért is ilyen fontos nekem a paddy, és nagyon jó ugyanazt az érzést kicsit újra átélni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Vissza a blogra


' MEIN SCHATZBLOG