Kezdjük azzal ezt a bejegyzést, hogy nagyon fáradt vagyok és áhh... Tanulni akartam, de elakadtam ezen a hülye mysql-es részen-.- Tök egyszerű lenne az egész, még csak nem is kód résszel van gond... atyaúristen... de nincs hozzá most türelmem. Álmos vagyok és nem tudok koncentrálni, tegnap is egy kis apróság miatt nem azt csinálta a php fájl amit akartam, közben pedig csak nem azt a fájlt töltöttem fel a szerverre, amit kellett volna. Alapvetően tudtam, hogy ez lesz a gond, de kész... kifogott rajtam egy ilyen kis szarság.
Ma volt az első munkanapom. Igazából ez még csak próbanap. Holnap gondolom már mondanak véglegeset. Valahol tetszik is meg nem is ez a munkahely. Ami zavar, az a 17 óráig való bent maradás. Oké, hogy adnak egy rohadt hosszú kajaszünetet, de én akkor is 8-tól vagyok ott és nem 9-től. Egyébként meg a fasz se használja ki azt a rohadt hosszú szünetet, ha van feladatod úgyis azt fogod csinálni, hogy végezz vele, a kaját pedig meg lehet enni 20 perc alatt is szépen nyugisan. Ha még pihenek is, az is csak fél óra. Még középiskolában is soknak tartottam a fél órás szünetet. Inkább legyen rövidebb, de menjek haza hamarabb. Na itt még fél óránál is többet adnak rá, ami persze, ahogy mondtam, úgyse teljes szünet lesz. Jó, nem mondom, hogy kapkodás van, de azért csinálni kell. Na mind1.
Miután hazaértem, megnéztem az e-mail-eket. Látom, hogy kaptam egy sablon levelet, hogy feldolgozás alatt van az önéletrajzom, majd értesítenek ha érdeklem őket blabla. Hirtelen már azt se tudtam miről van szó, ugyanis még szeptember elején adtam be oda a jelentkezést. Viszont ez is valami, hogy legalább visszaírnak.... Elhiszem, hogy rengeteg önéletrajzot kapnak, de a mi oldalunkról pedig elég szar, hogy azt se tudod mi a jó ég f.sza van.
Z-nek ma nem volt jó napja, ill. a nap végén történt egy baki. Az ő bevallása szerint figyelmetlen volt, és amin közösen dolgoznak projekten, abban az egyik kódja majdnem felülírta egy másik ember kódját. Pontosabban azzal a funkcióval nem is tudta volna átírni, mert így helyrehozható volt, de a lényeg az, hogy rosszabb is lehetett volna, ha összefűzi a teljes kóddal és felülír vele egy másik munkát. Hallottam a hangján, hogy elkeseredett, hogy ilyet hibázott. Igen, lehet nem kis hiba, lehet, hogy nem illene ilyet csinálni egy munkahelyen, de hála az égnek nem történt nagy baj és most biztos tanult belőle. A másik meg, hogy tanítsák rendesen! Ne úgy, hogy nesze itt van, csináld. Persze amit most hibázott, ott jobban kellett volna figyelnie, de alapvetően akkor se tanítják normálisan. Egyik projektet kiveszik a kezéből és adnak egy másikat... Mégis miért?
Nagyon rosszul érezte magát szegénykém, nekem meg megszakad a szívem, hogy nem tehetek semmit. Még mellette sem vagyok, hogy megöleljem, simogassam, puszilgassam. Semmi! Borzasztóan hiányzik, nagyon szeretnék már vele lenni. Addig nyöszörögtem neki a telefonba, hogy mennyire hiányzik, -és gondolom neki is betett a mai nap- hogy elárulta, hogy azt tervezi, jövő hónapban lejön hozzám fizetés után, így nem kell várnunk 2 hónapot a találkozásig. Jajj csak legyen így, jöjjön össze. Olyan hülyeségeket álmodok mostanában. Tegnap pl. az egyik legjobb haverjáról álmodtam, de kb. olyan volt, mintha csak a teste lenne az övé, a személyisége Z-é lenne, és úgy is viselkedett velem, mint Z, mintha járnánk. Nem tudom, hogy értelmezni ezt az álmot. Szerintem egyszerűen csak annyira körülötte járnak a gondolataim és annyira hiányzik, hogy a haverjában is őt látom. Mindenesetre érdekes...
Türelmes vagyok... lesz ez jobb is, lesz ez egészen fantasztikus is és leszünk boldogok, nagyon boldogok együtt. Ezért bírom ki, és azért, mert nagyon szeretem.